Canadian life

 Home sweet home...

Köszönöm mindenkinek utólag is, aki olvasta a blogomat és érdeklődött felőlem amíg a messzi Kanadában voltam. :)

<3

 Kevesebb, mint 2 hét maradt az évemből. Az iskola befejeződött júni 16-án, és csak a "ballagás" maradt hátra belőle. Az első fogadócsaládommal mentünk együtt egy '53-as Clipper-en az estélyre és a táncra. Nagy élmény volt így befejezni az itteni 1 évemet ebben az iskolában mint ahogyan a filmekben látom otthon, a négyszögletes kalappal és a hosszú kék ruhával együtt. Pont előtte 2 nappal érkeztem haza a 10 napos kenutúráról, ami nagy élmény volt, de elég fárasztó is. Gyönyörű helyen voltunk, végigkenuztuk Alberta hegyeit a Red Deer folyón. Sajnos nem láttunk medvét, amit mindenki szeretett volna, csak szarvasokat és mókusokat. :D Ahhoz képest, hogy a semmi közepén voltunk 1 hétig, semmiben nem szenvedtünk hiányt, a kaja nagyon jó volt, és mindneki tudott aludni is rendesen a sátrakban. A túravégén a Stettler-i Rotary klubban kellett előadást tartanunk az élményeinkről a túrán, és sikeresen kiálltuk azt is. Sajnos ez volt az utolsó alkalom, hogy láttuk egymást a többi cserediákkal, szóval nagy nehezen el is búcsúztunk. És ahogy hazaértem, újra beindult az élet itt Red Deer-ben. Graduation után Július 1-je Kanada szülinapja volt. A "keresztanyum" (counsellor), Andrea férjének a kertipartyján ünnepeltük a napot, ami nagyon jól sikerült. Minden pohár, szalvéta, a torta, a sörtartók emlékeztettek arra bennünket, hogy milyen nap is van. Este pedig kisétáltunk a Bower Pond-hoz megnézni a tűzijátékot. 2 nappal ezután, Andreával elmentünk Hanna-ba. Ezt az utat már április óta tervezzük, de idő hiányában mostanra halasztottuk. Hanna egy kisváros innen kb 2 órányira. Semmi nincs nagyon ott, egy dolgot kivéve: az egyik legnagyobb kanadai együttes és az én egyik kedvencem, a Nickelback otthona. Van egy videóklippük, "Photograph", amit a városban készítettek, szóval megnéztük párszor és megkerestük a helyeket amit a klippen vannak. Mindegyikkel készítettünk sok fotót, számomra nagyon nagy élmény volt. Beszélgettünk emberekkel is a boltokban, és mindnekinek volt valami plusz információja róluk, mert mindenki ismerte őket személyesen is. :D Amikor beléptünk a városba, egy tábla emléeztetett rögtön minket, hogy hol is járunk. Nekem nagyon tetszett a kisváros, az a nap az évem egyik legjobb napja volt. 
Már csak 1 Rotary meeting-em van hátra, és lesz holnap egy búcsúbulim is, de más programom már nincs nagyon. Próbálom élvezni az utolsó napjaimat cserediákként, és felkészülni a hosszú útra haza, Magyarországra. 

 Tegnap volt pontosan 10 hónapja, hogy Kanadába érkeztem. A fogadó Rotary klubom (Red Deer Downtown) megkért, hogy tartsak egy prezentációt az évemről és az élményeimről a klubban. Ez tegnap meg is történt, készítettem pár diát képekkel és egy összefoglaló videót is képekből. Nem volt egyszerű mindent összefoglalni 20 percben, de sikerült, és mindenki nagyon élvezte. Beszéltem arról, hogyan változott meg az életem és én magam a Rotary által, hogy mennyire szerencsés és hálás vagyok. Nagyon érdekes dolog ez a cserediák program, hihetetlen, hogy egy éven keresztül mi minden történik velünk, és ezt nagyon nehéz elmagyarázni, főleg azt, ami bennünk zajlik. És biztos vagyok benne, hogy ezzel minden cserediák társam egyetért. Beszéltem nekik arról, hogy milyen jó volt 5 különböző családnál lakni, mlgha utáltam is költözni, mert különleges élmény volt látni különböző családokat hogy hogyan élik mindennapjaikat, és részese lenni az egésznek. Általuk láttam azt is, hogy én mit teszek jól és mit nem a saját családommal, és ez nagyon tanulságos volt. Beszámoltam nekik arról is, hogyan változtak meg a szokásaim és a természetem, a személyiségem, a gondolkodásmódom, valamint hogy sokkal nyitottabb lettem minden és mindenki felé. A meeting után sokan odajöttek hozzám gratulálni és ez nagyon jól esett, főleg hogy ma, kedden ugyanezt a prezentációt elő kellett adnom egy másik Red Deer-i klubnak is. Ott is ugyanilyen jól sikerült szerencsére, és erre büszke vagyok. Az utolsó mondatom fogta meg leginkább a rotarysokat, és az elnökük azzal köszönt el, hogy gondolkodjanak el azon, amit én, egy 17 éves cserediák mondott: "Please, people, don't stop this Rotary Exchange Program, because Rotary has the power to change people's lives." (Emberek, légy szíves ne hagyják abba a Rotary Cserediák Programot, mert a Rotarynak meg van az ereje változtatni az emberek életén)
És az iskolának is nemsokára vége, egy hét maradt csupán. 18-án kenutúrára megyünk, 10 napra a cserediákokkal, és ha azt túlélem, utána graduation, és máris itt a július. Igyekszem az utolsó heteimet annyira kihasználni amennyire csak lehet, és tudom, mikor már otthon leszek, 1 hét múlva a hazaérkezésem után vagy akár 5 évvel azután is ugyanazzal az érzéssel és gondolatokkal fogok visszanézni erre az évre: Ez volt életem eddigi legszebb, legélménydúsabb és legfantasztikusabb éve, amit soha az életemben nem fogok elfelejteni. :) 

 Aloha! 

A nyaralásunk Hawaii-n nagyon jól sikerült, ami nem meglepetés ugye. Hawaii a leggyönyörűbb hely, amit valaha láttam életemben. Rengeteg a gyönyörű, természetes zöld terület, igyekeznek minél több részt meghagyni úgy, beleértve a kövesedett lávát. Éjszaka nagyon kevés fény van az utcákon, hogy lehessen látni a lélegzetelállító csillagos eget. Még sosem láttam annyi csillagot egyszerre mint a Waikoloa-i éjszakákon. Az időjárás viszont nem volt forró, mint vártam, vagy az átlagos 28 fok csak nekem nem az. A szél is sokszor fújt egész nap, ami miatt hidegebbnek érződött a hőmérséklet, de ez nem volt probléma. Az óceán is gyönyörű volt, és a fogadócsaládom nyaralója is. Megnéztük a vulkánokat is, habár sok rész le volt zárva a láva miatt és az eső is esett. Voltunk Rotary meeting-en is, közvetlen az óceán mellett egy nagyon szép hotelben, ahol természetesen ki kellett állnom és beszélnem, mint itthon minden héten. Nagyon kedvesek voltak, viccesnek találtak, és én is jól éreztem magam. Voltunk sokat vásárolni, sok étteremben is jártunk. Elmentünk megnézni a Hilton Hotelt is, ahol delfinekkel és teknősökkel is lehet úszni ki tudja mennyi dollárért, házasságot is lehet ott kötni, meg mindent amit csak szeretnél. De mi csak sétálni mentünk oda és készíteni pár képet, az ingyen volt...Voltunk golfozni Dave-vel, a fogadóapámmal. Illetve ő játszott, én meg vezettem a golfkocsit. Még sosem vezettem semmit azelőtt, de megúsztuk karcolás nélkül az összes játékot. :D 
Összefoglalva csodás 2 hetet töltöttünk el ott, amire mindig is emlékezni fogok. 
Hazajövetelünk után következő nap ugyanolyan volt, mint a többi, átlagos szerdai nap. Bár fáradt voltam eléggé a suliban, de örültem annak is, hogy itthon vagyunk végre a hosszú út után. A suliból már nincs sok hátra, júni 11-én van a záró ünnepségünk, június végén pedig Grad. Persze csak ha túlélem a kettő közt levő kenutúrát, 10 napot a folyón kempinggel...Graduation után pedig már nem sok van hátra a hazautazásig. Most vasárnap költözöm az utolsó családomhoz, ahol további 2 és fél hónapot töltök, azután pedig megyek haza, magam mögött hagyva (de a szívem mélyére zárva) életem eddigi legjobb évét.  
Mahalo!

 

 Hi!

Az idő nagyon gyorsan telik, jövő héten itt az ideje, hogy újra családot váltsak. Február elején volt fél éve, hogy Kanadába érkeztem, és azóta egy percet sem bántam meg az egészből. Mostanra már átestem a honvágyon is, ami nem azt jelenti, hogy nem hiányzik semmi, csak megszoktam a helyzetet. Kényelmesen érzem magam végre itt, a nyelvvel sincs problémám. Azt hiszem ez az a pont mindegyik cserediák évében, mikor úgy érzi, nem akar hazamenni egyáltalán. De még van idő, egészen július végéig. Vagy kitudja, mi lesz még. 
Az elmúlt 4 napot Banff-ben töltöttem a fogadócsaládommal. A táj gyönyörű volt, minden nap sütött a nap, nem úgy mint Red Deerben. Voltunk síelni, ami nem ment egyszerűen 5 év után :D. Elmentünk korcsolyázni, az is egyre jobban megy. Voltunk múzeumban, kirándulni, shoppingolni...Elég fárasztó volt, de nagyon jól éreztem magam, szerencsés vagyok, hogy sok helyre elvisznek teljesen ingyen. Következőleg nem tudom, hoki meccsre mikor tudok elmenni, de addig is nézem őket a tv-ben. Itt mindenki őrült az olimpiával kapcsolatban, minden bolt tele van a szuvenír cuccokkal, és én is kanadainak érzem magam mostanára, szóval csatlakozom minden olimpia nézéshez. Valahol a magyarok is ott vannak, de még sajnos nem láttam őket sehol. 
Ha minden jól alakul, akkor a 2 kedvenc játékosomat is megkapom egy interjú erejéig, hogy megismertessem az gimnáziumomat otthon velük, és a hokival Kanadában. 
Megkezdődött a 2. félév is, a tantárgyak nem tűnnek nehéznek eddig, vagy csak könnyebbnek találom, mert az angoltudásom jobb, mint az első félév elején volt. Lényeg, hogy mindent megértek, és igyekszem mindent jól csinálni és megcsinálni, közben új embereket megismerni, élvezni mindent és nem elfelejteni magyarul, és azt, hogy honnan jöttem. :)
És szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik olvassák a blogomat mert érdekli őket, mi van velem, akármilyen kis dolog is történik. Örülök, hogy nem írok hiába. 

Hali!

Az ünnepek meg a szünetem jól teltek, nagyrészt csak itthon voltunk, filmeztünk, beszélgettünk, és pont ez volt, amit szerettem volna, egy kis pihenést. Karácsonykor voltunk a fogadóapukám családjánál Edmontontól nem messze, itthon is volt egy karácsonyi party. Sok ajándékot kaptam, olyanoktól is, akiket nem is ismerek, és ez egyrészt nagyon jól esett, másrészt meg kicsit kellemetlen volt, mert én nekik nem tudtam semmit sem adni. De mindent megkaptam, ami a karácsonyi listámon volt, érdekes módon mindenki tudta, mit kell venni nekem. Ami meg kimaradt azt meg én meg tudtam venni magamnak. Foggalmam sincs, hogy fogom hazavinni a cuccaimat, költözni is elég nehéz volt, meg még nehezebb is lesz, nem hogy hazamenni...:D
Szilveszterkor  itthon maradtunk. A fogadóapukám hazavitte az anyukáját a mellettünk levő államba, ami oda-vissza 14 órás kocsikázás, szóval ő nem volt itthon. A fogadó kistesóim fél 11 körül már ágyban voltak, mi meg filmeztünk a fogadóanyukámmal. Nem volt itthon pezsgő, szóval egy kis sört ittunk csak, de nekem az is megfelelt. Az egész szilveszter jó volt úgy ahogy volt, nem vágytam semmi bulira meg kimaradásra. 4 filmet megnéztem, aztán én is lefeküdtem olyan 3 óra körül. Elmentünk a hétvégén korcsolyázni is másodjára. Az első alkalomról maradt lila-kék-zöld foltjaim már elmúltak, ideje volt újakat szerezni. De most beltéren voltunk, szóval csak 4x estem el.:D Mindenesetre nagyon élveztem, remélem megyünk megint nemsokára, mert meg szeretnék tanulni, ha már kaptam egy pár korcsolyát. Nemsokára megyünk síelni is, mert sícuccot is kaptam, szóval semmi akadály.
Kaptam egy meglepit is, egy telefonhívásra kellett várnom vagy 4 napot...De mikor megérkezett nagyon boldog voltam. Nem tudtam elképzelni, mi lehetett, reméltem talán elvisznek valahová vagy valami...És jól gondoltam, áprilisban utazok Hawaii-ra! A következő fogadócsaládomnak (ahol a feleség magyar) van háza Hawaii-n. Nincs gyerekük, egyedül leszek, de csak 6 hetet vagy 2 hónapot maradok náluk, mert messzebb laknak a várostól. De nekem ez nem gond, kedvelem őket nagyon, és szerintem nagyon szerencsés vagyok. A csóró magyar eljön Kanadába, erre elviszik Las Vegasba aztán Hawaii-ra 12 napra...Persze az ilyen dolgokat azért ki is kell érdemelni, nem könnyű jó cserediáknak lenni...Én sem vagyok valami jó, szerintem, de mindig igyekszem. Tanulok az iskolában, utána egyből haza megyek, nem lógok mindenfele, mindig kérek engedélyt mindenre, és ugyelek arra, hogy ne üljek sokat a szobámban a gép előtt, beszélgessek a családommal és az emberekkel sokat, és mindent megteszek, amire kérnek, mindenben segítek. Én úgy gondolom, ha az ilyen alap dolgok megvannak, a jó magaviselet meg az ilyenek, ki lehet érdemelni bármit. 
 

 Hi!

Vége a sulinak ebben az évben, szerencsére. A suliban tartottak nekünk, cserediákoknak egy kis karácsonyi partyt, elmentünk lovasszánozni a hóesésben, megajándékoztuk egymást, és eltöltöttünk pár órát együtt suli helyett. 2 hét és vége a félévnek, új tantárgyakat kell választani. A karácsony is mindjárt itt van, befejeztem a vásárlást is mindneki számára. Eltelt az első 3 hónap, szóval költöznöm kellett nekem is, mint minden Rotary cserediáknak. Most Shelley Ralston házában lakom, akinél az első 4 napomat töltöttem, és ő volt a, aki eljött értem a reptérre is augusztus 7-én. Szeretem a családot nagyon, és úgy érzem ők is engem, szóval itt sem panaszkodhatok semmire. Van 2 kistestvérem, egy 7 éves lány és egy 9 éves fiú, velük is nagyon jól megvagyok. Ma voltam a kissrác osztályában előadást tartani Magyarországról, sütöttünk beiglit is a gyerekeknek a fogadóanyukámmal. Majdnem ugyanolyan lett, mint otthon, nekem legalábbis ízlett. :D Nemsokára megyünk síelni meg korcsolyázni is, már nagyon várom mindkettőt, és a snowboard-ot is ki szeretném próbálni. Mivel minden ilyen cuccom otthon maradt, előre megkaptam a karácsonyi ajándékomat a családomtól. Egy sínadrágot és síkabátot, és egy pár korcsolyát. Úgy volt, hogy ma megyünk is korizni, de nagyon esett a hó egéz nap. Ennek ellenére az idő nem annyira hideg, -15 körül van. A városon kívül lakunk, szóval iskolabusszal kell mennem a suliba, ami 50 percet vesz igénybe. A legelső napon, mikor mennem kellett volna a suliba, törölték a buszokat, mert -36 fok körül volt. De mút héten már volt +1 is, ami ilyenkor elég melegnek érződik, szóval az időjárás változó. 
A karácsonyt már vagy 3x elmondták nekem, hogy is lesz, de még mindig nem tudtam megjegyezni. Itthon is leszünk pár napot, jönnek rokonok meg lesz egy kis karácsonyi party is itthon, meg eredetileg úgy volt, hogy megyünk Saskatchewan-ba rokonokhoz, de ez még nem biztos, mert elég messze van. Az utóbbi hétben feldíszítettünk itthon a karácsonyfát, jó pár ajándék már van is alatta, de várnunk kell 25-ig a kibontással. Én is összekészítettem az ajándékokat a fogadó családaimnak, már csak oda kell adnom őket. Kaptam egy nagyzserű meglepetést is, ami nem egészen karácsonyi ajándék, szóval erről majd később...
Sok cserediák utazik lassan haza a suliból, ők csak az első félévre jöttek ide. Vannak, akik hazautaztak karácsonyra. Engem is kérdeztek, nem vagyok-e szomorú, hogy nem lehetek a családommal, stb...Természetesen igen, de semmi okom nincs panaszra, itt is ugyanolyan jó helyem van, mint otthon. Itt megkaptam azt, amit vártam ettől az évtől, szerencsém volt Kanadával. Boldog vagyok, és minden lehetőséget kihasználok ebben az évben, amit csak lehet. 

Hi!

Las Vegas nagyon nagyon jó volt, és igyekeztük a 3 napunkat úgy kihaszálni, ahogyan csak lehetett. Voltunk 2 show-n, az egyik a Beatles-Love névre hallgatott, a másik pedig az operaház fantomja volt. Mind a kettőt nagyon élvezem, gyönyörű jelmezek, meg koreográfiák voltak. Nagyon sokat sétáltunk, bejártuk az összes szállodák, az utcákat. Voltunk vásárolni, végre megvehettem a ruhákat, amire mindig is vágytam! Rengeteg limuzint láttunk meg miniszoknyás, dresszes lányokat, részeg fiatalokat stb...:D Kaszinó kaszinó hátán, a szállodánkban, ami a Planet Hollywood volt, el is tévedtünk benne nem egyszer. Persze mi nem ültünk le játszani, volt jobb dolgunk is. A szállodai szobánk is szép volt nagyon, egyszóval minden szuper volt. De azért ez a 3 nap elég is volt ebből a nyüzsgő városból, jó volt visszajönni Kanadába, ahol nyugalom van és nincs akkora hangzavar stb. Vasárnap jöttünk haza, szóval másnap már mehettünk is az iskolába.
Tegnap előtt, pénteken színházba voltam Shelley Ralstonnal, a következő fogadóanyummal meg a családjával, a Szépség és a szörnyeteget néztük meg. Élveztem nagyon ezt is, jó volt látni a sok kisgyereket őrjöngeni. Tegnap pedig hokimeccsen voltam pár lánnyal meg a fogadóapukámmal. A mi Red Deer Rebels-eink játszottak a Medicine Hat Tigers-eivel, és a meccset elvesztették, de az én szemeben ugyanolyan hősök maradnak mindig. :) És ezen a napon a játék után a játékosok aláírást osztogattak, kaptunk ingyen naptárt is velük, haza is hoztam 4-et belőle. :D Nem volt ott mindegyik játékos, de aki ott volt, mindenkitől szereztem aláírást, nagyon aranyosak voltak. :D A legfiatalabbik a csapatban 16, a legidősebb 20 éves, szóval pont az a korosztály, akivel én szót értek. Az egyik srácnak az elején annyit mondtam, h szia, meg hogy jól vagyok, a kérdésére válaszolva, és máris megkérdezték, hogy hova valósi vagyok, mert hallották az akcentusomat. :D Szóval ezen még dolgoznom kell...:D De nagyon nagy élmény volt ez a nap nekem, remélem még lesz ilyen az idényben. :)

 Hi!

Már három hónapja itt vagyok, nagyon gyorsan telik az idő. Mintha még csak most jöttem volna. De mégis olyan távolinak tűnik a nyár, meg az utolsó napok otthon... Túl vagyok a Black Tie Bingo-n, ahol nekem kellett asztali imát mondanom, és nem volt könnyű, de nem volt semmi gond, nagyon élveztem az estét, bár még mindig nagyon rossz érzés mikor odajönnek az emberek, hogy beszélgessenek velem, a nevemen szólítanak, én meg alig tudom valakinek a nevét, bár ezt eddig mindig megbocsátották nekem, hiszem nem jegyezhetek meg egyből 150 nevet vagy többet. Ez volt 29-én, 30-án hokimeccsen voltam, ami most is nagyon jó volt, a csapatunk, a Red Deer Rebels megverte a Medicine Hat tigriseit 4:2-re. A hangulat mindig nagyon jó a meccseken, és a játékosok 16-20 évesek, szóval érdekes nagyon az egész, főleg, hogy otthon nincs ilyen. 31-én volt Halloween, amit a következő fogadóanyám házában töltöttem. A gyerekeinek volt egy party, sok 9 meg 7 éves gyerek rohangált ide-oda sikoltozva, vicces volt. :D A kaja nagyon ötletes volt, pókhálós pizza, múmia hotdogok, üdítő nagy tálban amiben koponyák meg szemek úszkálnak...:D A buli után elmentünk Trick or Treat-re, ami szintén nagyon szuper volt, annak ellenére, hogy 2 fok volt, korom sötét és esett az eső. Tisztára átáztunk, de nem fáztunk, mert a gyerekekkel ide-oda rohangáltunk a házak között. Kb. másfél óráig voltunk kinnt, jól eláztunk, de megérte, rengeteg édességet gyűjtöttünk össze. :D A jelmezem amúgy egy boszorkány jelmez volt. Az arcomat is kifestették, ami az eső után elég tragikusan nézett ki, de pont ez volt a lényeg.:D Az őszi szünetünk nekünk nov. 11-15-ig van, amibe benne van a 2 nap hétvége is, szóval kemény 3 napos a szünet, de már nem kell sokáig várni a téli szünetig ami dec. 19-jan 3-ig lesz. 12-én elutazunk Las Vegasba, igaz, csak 3 napra, de akkor is szerintem ez lesz az eddig életem legszebb 3 napja. A szállodai szobánkban lesz ingyen internet, szóval majd egyből fel tudom tenni a képeket a szállodáról, az utcákról, üzletekről, a shoppingolásról, vagy éppen arról a pillanatról, amikor zsugázunk egy kaszinóban. :D 

 Helló!

 Helóka!

Nemrég értem haza a suliból, ma hétfő van, szóval a szokásos 3:25 helyett "csak" 2:55-kor lett vége a sulinak. Lecseréltem a bioszt sikeresen szerencsére, nehogy már tanulni kelljen. :D Most rajzom van helyette, és ezt élvezem, a tanár is iszonyú jófej, meg kicsit lökött is. :) Szombaton próbáltam karácsonyi ajándékokat keresni az otthoniaknak, mert ugyelesz vagy 1 hónap szerintem, mire megérkezik, úgyhogy időben el kell kezdeni. Naggyából sikeres is volt a shopping, sikerült megint jó sokat költenem. De nem számít, azokra költöttem, akiket szeretek, és ők akármennyi pénzt megérnek. Még hiányos a lista, szóval most hétvégén is mennem kell megint vásárolni, sajnos. :D Azért járok annyit, mert nem tudok egyszerűen mást csinálni, csak otthon ülni hétvégén, vagy elmenni a sportcenterbe. Nem mehetek sehova bulizni ugye, mert nem vagyok még 18. De majd júniusban hehe...:D Ma délben volt Rotary meeting is. 2 héttel ezelőtt bejelentették, hogy ezen a héten jön egy hölgy a Rotaryba, akinek odaadhatjuk a régi szemüvegeinket, amire már nincs szükségünk, hogy ők odaadhassák a szegény embereknek, akiknek nincs pénzük újakat venni. Jótékonyság, Rotary. Beszéltem erről anyukámmal, hogy én is szeretnék adni, mert ugye nekem is van otthon 2 régi szemüvegem. Viszont az én szemeim különböző erősségűek, meg cilinderesek is, emiatt úgy döntöttünk, inkább vásárolunk olcsó szemüvegeket és azt elküldni nekem, amik még nem érkeztek meg, de van még 1 hetem rá. Nyilvánosan is szeretném megköszönni a szüleimnek a fáradozásukat, hogy segítenek a jótékonykodásban. Remélem sok embernek tudunk segíteni. Ha valaki, én tudom, milyen fontos a tisztán látás, hiszen én is elég rosszul látok a lencséim vagy a szemüvegem nélkül. 
Fotógráfián nem volt jobb dolgom, csináltam sok hülye képet a suliról, párat beillesztek ide, csak érdekesség képpen, és hogy ne legyen olyan unalmas csak olvasgatni. :) A suli most kapott 20 vadonatúj kamerát, Nikon D3000 fajta fényképezőket. Mindenki felelős erre a félévre egy-egy kameráért, enyém a 17-es számú. Ha valamit elrontunk rajta, legközelebb egy kis nyomi kamerát kapunk, ami elég ciki. Biztos vagyok benne, hogy sokszor lesz az én kezemben a kis nyomi kamera, mert én aztán nagyon jó vagyok az értékes tárgyak tönkretételében. :D De persze igyekszem vigyázni rá. 
Ma Rotary találkozón megismertem az egsyik következő fogadóapukámat is, akinek a felesége magyar, ezért akarnak annyira fogadni. Viszont csak 6 hétre februárban, mert városon kívül laknak, és nekem suliba kell járnom. Nincs gyerekük, csak egy cica, szóval választhatok majd szobát, meg lesz külön fürdőm is, és nem kell buszoznom se majd a suliba, mert valaki mindig el tud majd vinni. Nem rossz, már alig várom, és végre tudok valakivel magyarul is beszélni. :D Szóval jelenleg úgy néz ki, még 3 fogadócsaládom lesz, júniusig, és még valahova be kell költöznöm júliusra is, de az szerintem már csak 1-2 hét lesz, aztán megyek haza. De azt hiszem azzal nem lesz gond, mindeki szívesen lát. :)

Itt van a pár "csodás" kép, amiket unalmamban csináltam a suliban. :D
Notre Dame:

1806-Photography class with Mr. Blais

 kanadai október

Locker

:)

Home of cougars

Nem ismerem a készítőt, de tetszik :)

 Hali!  

Végre rávettem magam az írásra, bocsánat, elég lusta vagyok. :D Főleg most, hogy 3 napos hétvégénk volt, ugyanis okt. 12, Kanadában a hálaadás. Nem tudom, hogy csak ebben az évben-e, vagy minden évben ugyanez a nap-e. Pénteken vásárolgattam, mert nagyon mást nem tudok csinálni péntek esténkét, mivel nem vagyok még 18, és nem mehetek sehova. Itt elég szigorú ez a törvény. És sikeresen elköltöttem most is szerintem közel 100 dolcsit, és nem is vettem meg mindent, amit szerettem volna. :D Szombaton a "keresztanyuméknál" ünnepeltünk, nagyon jó volt, rengeteget ettem. Pulyka, törtkrumpli, saláták, zöldségek, töktorta természetesen, meg gyömbéres kenyér is volt, mind nagyon finom. Vasárnap, vagyis tegnap pedig itthon ünnepeltünk, a fogadócsaládommal, itt volt mindenki. A kisebbik fiuk is, akinek a szobájában vagyok, szóval szegény aludhatott a kanapén...Meg a fogadónővéremnek a pasija is, ő meg aludhatott a másik kanapén, mert itt nem engedik egyszobába őket. :D Őt viszont nem sajnáltam, mert nem igazán kedvelem. A kaja itt is kb. ugyanaz volt, max néhány extrával, meg több töktortával, amit imádok mellesleg. :D Az este további részében rockband-et játszottunk, guitar hero-val meg minden...:D Vicces látni, ahogy a felnőtt emberek is mennyire élvezik az ilyen dolgokat. Megnéztem egy nagyon hülye fimet is, aztán már csak azt vettem észre, hogy éjjel 1 óra van. Beköszöntött a tél is, kicsit korán, de engem nem zavar. Jelenleg délután 1 óra van, és -8 fokot mutat a hőmérő. Majdnem minden nap esik a hó, meg fúj a szél, de nem vészes. Ez még semmi a későbbi -20 meg -30 fokokhoz képest, ami vár rám. :D Vettem is egy kiskabátot, a nagy téli kabátomat későbbre tartogatom. Egy sál, kesztyű, pulcsi meg kiskabi és ennyi. Az itteniek még papucsban meg egy szál pulcsiban járkálnak. :D  Eddig még nem is voltam beteg szerencsére, de lekopogom. Most csak itt ülök a gépnél, pihenek, a suli néha nagyon kikészít. Meg még a puszta komunikálás is fárasztó, gondolkodni mindig, hogy ne hibázzak. A fogadószüleim elmentek Rocky Mountain House-ba, a lakókocsit ellenőrizni, meg eltenni télire. A kisebbis fiú, Scott meg megy vissza az egyemre. Meg remélem lassan Stacy pasija is. Holnap meg suli mostmár, csak 1 napot úsztam meg. Lassan gondolkodom azon is, kinek mit adjak karácsonyra, de közben pénzt is kéne spórolni mondjuk Vegasra. Szóval ezek zajlanak most hideg Észak-Nyugaton. 

A finom töktorta:

 Hi!

Megkaptam, hogy írhatnék gyakrabban is, és igyekszem, tényleg, csak sokszor nem jut időm rá. Sok a házi, a délután meg rövid. 
Pénteken Andrea-val, a "keresztanyámmal" voltam egy ékszerpartin, ami azt jelentette, hogy elmentünk Andrea egyik barátnőjének a házába, ahol felpróbálhattunk mindenféle ékszert kb. 15 másik hölgy társaságában. Aztán rendeli is lehetett, ha akartál. Én akartam volna, de 54 dolcsiért nem vettem meg a gyűrűt, amit kinéztem magamnak. :D Szombaton meghívást kaptam egy estélyre, ún. Symphony Orchestra estre, Jacquille Brooks-tól, a következő fogadóanyámtól. A lányával kellett egy asztalnál tombolákat árulni, amin egy Hawaii nyaralás volt a nyeremény. Eleinte nem volt valami izgalmas, tárgyakra lehetett licitálni, mint pl. kicsi csokizongora, gitár vagy egészséges energiaital, ami szerintem nincs. :D De miután bemutattak engem is többek közt különleges vedégként, sokan odajöttek hozzám egy-két szót váltani. Találkoztam egy hölggyel, aki magyar, legalábbis a szülei azok, de ő már nem igazán beszél magyarul. A férje rotarys. Találkoztam egy másik hölggyel is, aki magyar volt és tudott is magyarul, tudtunk beszélgetni egy 10 percet, mielőtt el kellett mennem. Az egyetem alatt költözött ide. Elég fura volt magyarul beszélni, sokszor nem is találtam a szavakat. A nőnek is volt akcentusa rendesen, hiszen már vagy 15 éve biztos itt él, én meg próbáltam nem keverni az angolt a magyarral. Nem mindig sikerült, de megértettük egymást. Egy skót ruhába öltözött férfival is váltottam pár szót, érdekes volt, mert még nem láttam ilyet azelőtt. 
Vasárnap nem történt semmi különös, csak vacsorázni voltunk barátoknál, egyébként házit írtam, rendet raktam, aludtam... 
Hétfőn nem Rotary meetingen voltam, hanem egy ebéden, ahol a jegyek megvételével az emberek a Red Deer-i Foodbank-ot támogadták. Ez egy olyan "bank", ahol a szegény, hontalan emberek részére biztosítanak élelmet. Nagyon érdekes volt, 2 vendég vett részt rajta, 2 háborús hős, akik hosszú beszédet is tartottak. Az egyik arról, hogyan veszítette el mindkettő lábát Afganisztánban, a másik meg a hadseregről. Hihetetlen, hogy az itteni emberek mennyire szeretik a hazájukat, büszkék rá, és tudják, hogy milyen szerencsések. Az egész új és érdekes volt számomra. 
Az iskola megyeget, a biosz továbbra is fárasztó és nehéz, holnap Unit Test, ami egy témazárónak felel meg... Csütörtökön matek témazáró, ami talán menni fog, az eddigi dogákban egy pontot, a másikban pedig egyet sem vesztettem, kb. 8.-os anyag. Az egyetlen nehéz dolog a grafikus számológép használata, amit soha nem láttam még azelőtt. Tegnap délután pedig ananászos 10 perces tortát csináltunk Bev-vel, de sikerült elrontanom, fél teáskanál só helyett fél csészével tettem bele... Bev és Pat jót nevettek rajta, de én inkább kínosnak találtam először, majd én is nevettem. :D Ma újból csináltuk, és nagyon finom lett. :)

 Hali ismét!

Telnek a napok és a hetek, aztán csak azt veszem észre, hogy már több, mint egy hónapja itt vagyok. Még 10 hónap hárta van. :) Még sosem töltöttem 2 hétnél több időd távol az otthonomtól, de meg lehet szokni mindent. A honvágyat, az idegen nyelvet, az alkalmazkodást... És az idő elteltével minden csak egyre könnyebb lesz. Már elfogadtam nagyjából, hogy el kell felejtenem a magyar nyelvet egy időre, de van egy srác a suliban, aki 9 éves volt, amikor Magyarországról ide költöztek, szóval vele hátha tudok kommunikálni egy kicsit. egyébként nem rossz az egyedülinek lenni. Mármint egyedüli magyarnak vagy Rotary cserediáknak. Csak néha az, amikor körülöttem a brazilok portugálul, a mexikóiak spanyolul, a németek németül beszélnek körülöttem egymással, én meg egy szót sem értek az egészből. A múltkor mondtam nekik magyarul, hogy hagyják abba, mert nem értem, de olyan furcsa volt magyarul beszélni, hogy azonnal abba is hagytam. :D Szóval csak ezt nem szeretem. De pl. a Rotary klubomban, itt Red Deer-ben nincs cserediák rajtam kívül. Én vagyok a sztár a klubban, rengeteg figyelmet kapok és kedvességet, és ez tetszik. Vannak feladataim a klubon belül, amialatt a heti beszámolóimat értem, vagy a prezentációmat, amit majd októberben fogok előadni Magyarországról az egész klub előtt, ami olyan 100 embert jelent, ami nekem sok... De nagyon jól érzem magam a klubban, főleg, hogy a gyűlések iskolaidőben vannak. :) Ma is volt, az egyik órát teljesen elmulasztottam, a másikról meg elkéstem. Ez persze mind igazolva van. 
Szerencsére itthon voltunk a hétvégén, tudtam pihenni, nem kellett kempingezni menni. Péntek este Bev-vel, a fogadóanyukámmal elmentünk moziba, szombaton pedig elmentem vásárolni, egyedül. Mert senkit nem akartam untatni a bíbelődésemmel, tudom magamról, hogy jó pér órát el tudok tölteni úgy, hogy nem csinálok semmit, és jól is tettem, mert majdnem 5 órát töltöttem a plázában. És végül csak egy táskát meg egy felsőt vettem. Ne kérdezzétek, hogy csináltam, én is nőből vagyok. :D Vasárnap elmentünk a templomba misére, ami elég fura volt számomra, mert ezen kívül csak egyszer voltam misén, akkor is csak a barátnőm kedvéért. De jó volt, az emberek sokat énekeltek, nagyon szép dalokat, és nem voltak unalmasak a beszédek sem. Nem vagyok vallásos, de jól éreztem magam. 

 Hali!

Sikeresen túléltem már 4 napot is a suliban, tiszta boldog vagyok. :D Egyátalán nincs könnyű dolgom, azt hittem, egy évre elfelejthetem a dogaírást meg az ilyen dolgokat a suliban, de sajnos tévedtem. Itt egyátalán nem lepődik meg senki, ha azt mondom, cserediák vagyok, hiszen nem vagyok egyedül, és rengeteg diák van, akik ideköltöztek pl. a Fülöp-szigetekről. Szóval az osztályokban senki sem menekül, bár remélhetőleg én kapok egy kis engedményt, mivel a jegyeim semmibe nem számítanak bele, és nem is tudok angolul valami jól még. A biosz tanárom megkímélt eddig, engedte, hogy puskázzak, de nem biztos, hogy mindegyik tanár megfogja. Van még fotográfia, ami eddig simán ment, és szeretem is, aztán ott van a legalitás (ahol a törvényekről tanulunk). Ez egy kicsit unalmas volt, de sebaj, első óra, tudok aludni. :D Matek, ezzel minden rendben van, nem kell sokat magyarázni, a feladatokat mi otthon 9.ben csináljuk kb, szóval megy, kivéve a grafikus számológépet, amit soha nem láttam még azelőtt... Az E.S.L., pedig vicces, próbálnak nekünk minél több játékos feladatot kitalálni, hogy segítsenek az angoltanulásban, ez is tetszik, itt lehet egy kicsit lazítani. :D Tehát eddig tetszik mindegyik, remélem egyik tantárgy sem utáltatja majd meg magát később sem.
A hétvégén megint kempingezni voltunk a családom lakókocsijában Rocky Mountain House-ban. Nem volt annyira rossz, de csak városi lány vagyok, nem igazán élvezem az életet az erdő közepén, a természet lágy ölén, ráadásul elég hideg is volt... Hétfőn nem volt suli, mert Labour Day volt, szóval hétfő reggel jöttünk haza. Ez volt az egész hétvégi programom, meg a házifeladat írás. A házifeladatomat jobban élveztem, mint a kempinget, hogy őszinte legyek. De már itthon vagyok szerencsére. A mai nap tiszta jónak mondható volt a suliban, megismertem 4 új lányt, akik nem cserediákok, és ez már haladás. Remélem sikerül sokat együtt lógni, és barátokat szereznem, mert talán ez lenne a legfontosabb, hiszen egyedül nem valami jó az élet itt sem. 

Hello mindenki!

Sikeresen átköltöztem a Red Deer-i Rotary klub elnökéhez tegnap este, és hát mit ne mondjak, itt sem kell panaszkodnom semmire. Nagyon szép nagy és vadonat új házuk van, az udvar még nincs is teljesen beépítve. És 6 kocsi van...egy-egy a 3 gyereknek, egy a fogadóanyámnak, Bev-nek, 2 pedig az elnöknek, a fogadóapámnak, Pat-nek. Nekem is vehetnének egyet. :D Ma egész nap a suliban voltam, orientációs nap volt a cserediákoknak. Nem mondom, hogy jó volt, mert eléggé ideges lettem mikor egy papíron, egy listán sem láttam a nevem a többi diák mellett, mintha nem is írattak volna be az iskolába. Valószínűleg ez azért volt, mert a Rotary kicsit más, mint amivel a többiek jöttek, vagy nem tudom. De amikor mondtam, hogy a Rotaryval vagyok, mindenki "áááááá" meg "yeaahhh" stb...Szóval fura volt, de mindegy. Unalmas nap volt, megint végig kellett hallgatnom a szokásos cserediák beszédeket, amiket már hallottam otthon is az orientáción, itt is a kempingben, és most újra...Semmi újat nem mondtak, szóval sok értelme nem volt a dolognak. De az ebéd legalább finom volt, amit kaptunk. :D Aztán végre kora délután eljött a nap az a része, amire vártam, a tantárgyak felvétele. Persze ez sem ment könnyen, mért is ment volna...Az emberke rendes volt, aki segített nekünk, de bepakolt minden hülye tantárgyat nekem amit nem akartam. Pl. a kozmetikát. Oké érdekes, hogy lehet szép frizurákat csinálni, profin sminkelni meg ilyenek, de semmi kedvem ilyeneket tanulni. Aztán mikor látta, hogy milyen fejet vágok, úgy döntött inkább lecseréljük...:D Szóval az első félévben fotográfiát meg kanadai legalitást fogok tanulni felváltva 2 naponta, aztán matekot, angol meg bioszt. Nem igazán így akartam, de ez volt a legjobb, amit ki tudtam hozni a helyzetből. Aztán majd második félévben főzés, nehezebb matek meg angol, helyszínelés, média, vallás...ezt az utóbbit csak bepakolták, de amint lehet leadom majd, sajnos nem nagyon érdekel. Szerdán kezdődik a suli, legalábbis nekünk a 12. évfolyamnak, meg a 11.-nek. Megmutatták a sulit is, és majd igyekszem jobban tájékozódni, mint ahogy megtanultam kinyitni a zárat a suliboxomon...Kb. fél óráig szenvedtem vele. :D De minden tiszta, tudom mi holvan meg ilyesmi. 4 órám lesz egy nap, viszont itt egy óra 85 perces, és csak 5 perces szünetek vannak, az ebédszünet meg 40 perces. És egy nap 3:25-kor fejeződik be, kivéve hétfőn, akkor 2:55-kor. Ebben azért otthon sokkal jobb. Szóval most a suli körül forognak a gondolataim, de a Rotary az első, úgyhogy a suli nem olyan komoly dolog ebben az évben. 

Hali!

Ma voltam Calgaryban, hogy találkozzam Maddy Kwan-nal, a cserediákkal, aki szombaton utazik Kecskemétre, és az én családomnál fogja tölteni az első 3 hónapot. Nagyon kedves meg aranyos lány, egyből megkedveltem. Talán azért volt olyan szimpatikus, mert ő is olyan kis lökött, mint én. Beszélgettünk Magyarországról, kanadáról, a különbségekről. Mert rengeteg van. Remélem, jól érzi majd magát Magyarországon, mint én itt magam Kanadában. Hétfőn voltam megnézni a sulimat belülről is, meg kaptam egy kis felvilágosítást is, hogy itt hogy mennek a dolgok. A sulim, név szerint Notre Dame High School, nagyon tetszik, modern és hatalmas. És szerencsére választhatok 4 tantárgyat, amit tanulni szeretnék, nem kell időt pazarolnom olyanokra, amik nem érdekelnek, mint otthon. Valószínűleg angolt, matekot, főzőcskézést meg valami szociális tantárgyat fogok felvenni az első félévre, de még gondolkozom rajta. Az igazgató és a titkárnők is mind iszonyú aranyosak voltak velem, főleg mikor megtudták, hogy én vagyok a cserediák, aki a Rotaryval érkezett. Mert a suliban és Red Deer-ben is én vagyok az egyetlen a Rotaryval, de amúgy a suliban van még 23 cserediák. Az iskola egyébként nagyobb mint otthon a Bolyai, ahova járok, több mint 2x annyi diák jár ide, mint a Bolyaiba. Szóval kíváncsi vagyok a diákokra, a tanárokra, meg az egészre, biztos vagyok benne, hogy szeretni fogom. Főleg, hogy csak 10 percre lesz tőlem a suli vasárnap estétől, mert költözöm immár a 3. helyre 3 hét alatt. A Rotary mostani elnökéhez cuccolok át, három hónapra. Az ő lánya is a Notre Dame-be jár, tud segíteni. Főleg, hogy 12.-be megy most, ahogy én is. Igaz, 11.-be kéne mennem, de itt az én korosztályom a végzős korosztály, és nem hiszem, hogy nagyon megerőltető lesz majd, de ha mégis, azt mondták, csak szóljak és változtatunk a dolgokon. Egyszóval nagyon hálás vagyok, hogy ide küldtek, ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna, imádom Kanadát!!! 

Hali!

Ez a nyár utolsó hete, bár én ebből nem sokat érzek, hiszen itt Red Deer-ben most is 15 fok körül van a hőmérséklet, az ég felhős és erősen fúj a szél is. Ezen a hétvégén kempingezni voltam a következő családommal, akikhez jövő vasárnap fogok költözni, és az első napon nem volt valami túlzottan jó idő. Napközben még sütött a nap, este meg már szakadt az eső. Tavaly májusban egyik nap 20 fok volt, a másik nap pedig havazott. Erre mondták nekem, hogy ha azt akarod, hogy Kanadában változzon az időjárás, várj 5 percet... 
Rocky Mountain House-ban az erdő közepén voltunk a család lakókocsijában. A hely nagyon szép volt, csak nekem kicsit fura, nem vagyok hozzászokva a természet lágy öléhez. :D Voltunk Jasper-ben is, sétálgattunk egy kicsit, nagyon szép volt ahogy a hegyek körülölelték a kis turistavárost. Megjártuk Columbia Icefield-et is, amihez hasonlót még nem nagyon láttam. A jégmező a hegyekkel egyszerűen gyönyörű volt. Ott álltam a jégen, egy szál pulcsiban, és arra gondoltam, hogy igen, ez az, amiért Kanadát választottam, ezt akartam látni. A magas hegyeket hóval a tetejükön, a fenyőerdők rengetegét, a kis folyókat mindenhol, a türkiz színű tavakat a völgyekben, szarvasokat az úton. Szóval a hétvégém fárasztó, de nagyon jó volt, és a következő sem lesz pihentető, mert költöznöm kell, utána pedig 1-jén kedődik a suli. 

Íme pár kép, amik a hétvégén készültek: 

Hi everybody!

Augusztus 7.én indultam Budapestről Frnakfurtba, majd onnan egyenesen Calgaryba utaztam, Kanadába. Az út nagyon hosszú volt és kényelmetlen, sikerült a legrosszabb helyet rám sózni röpke 8 órára a gép leghátuljában. Mellettem egy férfi ült, akivel az út közepén kb. elkezdtünk beszélgetni, és sokat megtudtam Kanadáról meg Calgaryról mielőtt megérkeztem volna. Ő Calgaryban él, a családja viszont Spanyolországban, őket látogatta meg. Nagy nehezen eltelt a 8 óra, és végre kiszállhattam a konzervdobozból. Elmentem a csomagjaimért, aztán még volt pár dolgom a vízummal, meg ilyesmi, de minden rendben ment szerencsére. Utána egy kis meglepetés ért, mert nem az a csaléd várt a reptéren, akinek kellett volna, hanem egy nő, akinél ideiglenesen lettem elhelyezve 4 napra. A reptérről indultunk Red Deer-be, ami Calgarytól kb. másfél órányira fekszik. Itt fogom tölteni a következő tanévet. Eddig még csak 11 nap telt el, de már a 2. családnál vagyok, és augusztus végén költözöm a következőhöz, ott viszont már 3 hónapot maradok. Mindenki iszonyú rendes velem, a Rotary klubban is, és a családok is. Megismertem a hétvégén a többi cserediákot is az 5630-as district-ből. Vannak itt Finnországból, Svédországból, Norvégiából, Hollandiából, Németországból, Franciaországból, Mexikóból, Brazíliából, Törökországból, Indiából, Thaiföldről, Japánból és Taiwanból. Vicces hétvégénk volt együtt, bár az idő borzalmas volt, esett az eső és volt amikor csak 5 fok volt...De nem panaszkodom, én a hidegben is jól éreztem magam. Megkaptam az első zsebpénzemet is, tiszta gazdag lettem. :D Sokan kérdeztek a terveimről Kanadában, egy papírra is le kellett írnunk, majd egy borítékba zártuk őket. Én nem akarok nagy célokat kitűzni magam elé, mert semmi értelme nincsen, hogy elérhetetlen álmokat hajkurásszak. Viszont szeretnék minden lehetőséget kihasználni itt, Kanadában, minél többet tanulni, és nem elbukni az akadályokban.