Hi!

Megkaptam, hogy írhatnék gyakrabban is, és igyekszem, tényleg, csak sokszor nem jut időm rá. Sok a házi, a délután meg rövid. 
Pénteken Andrea-val, a "keresztanyámmal" voltam egy ékszerpartin, ami azt jelentette, hogy elmentünk Andrea egyik barátnőjének a házába, ahol felpróbálhattunk mindenféle ékszert kb. 15 másik hölgy társaságában. Aztán rendeli is lehetett, ha akartál. Én akartam volna, de 54 dolcsiért nem vettem meg a gyűrűt, amit kinéztem magamnak. :D Szombaton meghívást kaptam egy estélyre, ún. Symphony Orchestra estre, Jacquille Brooks-tól, a következő fogadóanyámtól. A lányával kellett egy asztalnál tombolákat árulni, amin egy Hawaii nyaralás volt a nyeremény. Eleinte nem volt valami izgalmas, tárgyakra lehetett licitálni, mint pl. kicsi csokizongora, gitár vagy egészséges energiaital, ami szerintem nincs. :D De miután bemutattak engem is többek közt különleges vedégként, sokan odajöttek hozzám egy-két szót váltani. Találkoztam egy hölggyel, aki magyar, legalábbis a szülei azok, de ő már nem igazán beszél magyarul. A férje rotarys. Találkoztam egy másik hölggyel is, aki magyar volt és tudott is magyarul, tudtunk beszélgetni egy 10 percet, mielőtt el kellett mennem. Az egyetem alatt költözött ide. Elég fura volt magyarul beszélni, sokszor nem is találtam a szavakat. A nőnek is volt akcentusa rendesen, hiszen már vagy 15 éve biztos itt él, én meg próbáltam nem keverni az angolt a magyarral. Nem mindig sikerült, de megértettük egymást. Egy skót ruhába öltözött férfival is váltottam pár szót, érdekes volt, mert még nem láttam ilyet azelőtt. 
Vasárnap nem történt semmi különös, csak vacsorázni voltunk barátoknál, egyébként házit írtam, rendet raktam, aludtam... 
Hétfőn nem Rotary meetingen voltam, hanem egy ebéden, ahol a jegyek megvételével az emberek a Red Deer-i Foodbank-ot támogadták. Ez egy olyan "bank", ahol a szegény, hontalan emberek részére biztosítanak élelmet. Nagyon érdekes volt, 2 vendég vett részt rajta, 2 háborús hős, akik hosszú beszédet is tartottak. Az egyik arról, hogyan veszítette el mindkettő lábát Afganisztánban, a másik meg a hadseregről. Hihetetlen, hogy az itteni emberek mennyire szeretik a hazájukat, büszkék rá, és tudják, hogy milyen szerencsések. Az egész új és érdekes volt számomra. 
Az iskola megyeget, a biosz továbbra is fárasztó és nehéz, holnap Unit Test, ami egy témazárónak felel meg... Csütörtökön matek témazáró, ami talán menni fog, az eddigi dogákban egy pontot, a másikban pedig egyet sem vesztettem, kb. 8.-os anyag. Az egyetlen nehéz dolog a grafikus számológép használata, amit soha nem láttam még azelőtt. Tegnap délután pedig ananászos 10 perces tortát csináltunk Bev-vel, de sikerült elrontanom, fél teáskanál só helyett fél csészével tettem bele... Bev és Pat jót nevettek rajta, de én inkább kínosnak találtam először, majd én is nevettem. :D Ma újból csináltuk, és nagyon finom lett. :)