Hi!
Az idő nagyon gyorsan telik, jövő héten itt az ideje, hogy újra családot váltsak. Február elején volt fél éve, hogy Kanadába érkeztem, és azóta egy percet sem bántam meg az egészből. Mostanra már átestem a honvágyon is, ami nem azt jelenti, hogy nem hiányzik semmi, csak megszoktam a helyzetet. Kényelmesen érzem magam végre itt, a nyelvvel sincs problémám. Azt hiszem ez az a pont mindegyik cserediák évében, mikor úgy érzi, nem akar hazamenni egyáltalán. De még van idő, egészen július végéig. Vagy kitudja, mi lesz még.
Az elmúlt 4 napot Banff-ben töltöttem a fogadócsaládommal. A táj gyönyörű volt, minden nap sütött a nap, nem úgy mint Red Deerben. Voltunk síelni, ami nem ment egyszerűen 5 év után :D. Elmentünk korcsolyázni, az is egyre jobban megy. Voltunk múzeumban, kirándulni, shoppingolni...Elég fárasztó volt, de nagyon jól éreztem magam, szerencsés vagyok, hogy sok helyre elvisznek teljesen ingyen. Következőleg nem tudom, hoki meccsre mikor tudok elmenni, de addig is nézem őket a tv-ben. Itt mindenki őrült az olimpiával kapcsolatban, minden bolt tele van a szuvenír cuccokkal, és én is kanadainak érzem magam mostanára, szóval csatlakozom minden olimpia nézéshez. Valahol a magyarok is ott vannak, de még sajnos nem láttam őket sehol.
Ha minden jól alakul, akkor a 2 kedvenc játékosomat is megkapom egy interjú erejéig, hogy megismertessem az gimnáziumomat otthon velük, és a hokival Kanadában.
Megkezdődött a 2. félév is, a tantárgyak nem tűnnek nehéznek eddig, vagy csak könnyebbnek találom, mert az angoltudásom jobb, mint az első félév elején volt. Lényeg, hogy mindent megértek, és igyekszem mindent jól csinálni és megcsinálni, közben új embereket megismerni, élvezni mindent és nem elfelejteni magyarul, és azt, hogy honnan jöttem. :)
És szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik olvassák a blogomat mert érdekli őket, mi van velem, akármilyen kis dolog is történik. Örülök, hogy nem írok hiába.
