Canadian life

 Tegnap volt pontosan 10 hónapja, hogy Kanadába érkeztem. A fogadó Rotary klubom (Red Deer Downtown) megkért, hogy tartsak egy prezentációt az évemről és az élményeimről a klubban. Ez tegnap meg is történt, készítettem pár diát képekkel és egy összefoglaló videót is képekből. Nem volt egyszerű mindent összefoglalni 20 percben, de sikerült, és mindenki nagyon élvezte. Beszéltem arról, hogyan változott meg az életem és én magam a Rotary által, hogy mennyire szerencsés és hálás vagyok. Nagyon érdekes dolog ez a cserediák program, hihetetlen, hogy egy éven keresztül mi minden történik velünk, és ezt nagyon nehéz elmagyarázni, főleg azt, ami bennünk zajlik. És biztos vagyok benne, hogy ezzel minden cserediák társam egyetért. Beszéltem nekik arról, hogy milyen jó volt 5 különböző családnál lakni, mlgha utáltam is költözni, mert különleges élmény volt látni különböző családokat hogy hogyan élik mindennapjaikat, és részese lenni az egésznek. Általuk láttam azt is, hogy én mit teszek jól és mit nem a saját családommal, és ez nagyon tanulságos volt. Beszámoltam nekik arról is, hogyan változtak meg a szokásaim és a természetem, a személyiségem, a gondolkodásmódom, valamint hogy sokkal nyitottabb lettem minden és mindenki felé. A meeting után sokan odajöttek hozzám gratulálni és ez nagyon jól esett, főleg hogy ma, kedden ugyanezt a prezentációt elő kellett adnom egy másik Red Deer-i klubnak is. Ott is ugyanilyen jól sikerült szerencsére, és erre büszke vagyok. Az utolsó mondatom fogta meg leginkább a rotarysokat, és az elnökük azzal köszönt el, hogy gondolkodjanak el azon, amit én, egy 17 éves cserediák mondott: "Please, people, don't stop this Rotary Exchange Program, because Rotary has the power to change people's lives." (Emberek, légy szíves ne hagyják abba a Rotary Cserediák Programot, mert a Rotarynak meg van az ereje változtatni az emberek életén)
És az iskolának is nemsokára vége, egy hét maradt csupán. 18-án kenutúrára megyünk, 10 napra a cserediákokkal, és ha azt túlélem, utána graduation, és máris itt a július. Igyekszem az utolsó heteimet annyira kihasználni amennyire csak lehet, és tudom, mikor már otthon leszek, 1 hét múlva a hazaérkezésem után vagy akár 5 évvel azután is ugyanazzal az érzéssel és gondolatokkal fogok visszanézni erre az évre: Ez volt életem eddigi legszebb, legélménydúsabb és legfantasztikusabb éve, amit soha az életemben nem fogok elfelejteni. :)