Hali!
Ma voltam Calgaryban, hogy találkozzam Maddy Kwan-nal, a cserediákkal, aki szombaton utazik Kecskemétre, és az én családomnál fogja tölteni az első 3 hónapot. Nagyon kedves meg aranyos lány, egyből megkedveltem. Talán azért volt olyan szimpatikus, mert ő is olyan kis lökött, mint én. Beszélgettünk Magyarországról, kanadáról, a különbségekről. Mert rengeteg van. Remélem, jól érzi majd magát Magyarországon, mint én itt magam Kanadában. Hétfőn voltam megnézni a sulimat belülről is, meg kaptam egy kis felvilágosítást is, hogy itt hogy mennek a dolgok. A sulim, név szerint Notre Dame High School, nagyon tetszik, modern és hatalmas. És szerencsére választhatok 4 tantárgyat, amit tanulni szeretnék, nem kell időt pazarolnom olyanokra, amik nem érdekelnek, mint otthon. Valószínűleg angolt, matekot, főzőcskézést meg valami szociális tantárgyat fogok felvenni az első félévre, de még gondolkozom rajta. Az igazgató és a titkárnők is mind iszonyú aranyosak voltak velem, főleg mikor megtudták, hogy én vagyok a cserediák, aki a Rotaryval érkezett. Mert a suliban és Red Deer-ben is én vagyok az egyetlen a Rotaryval, de amúgy a suliban van még 23 cserediák. Az iskola egyébként nagyobb mint otthon a Bolyai, ahova járok, több mint 2x annyi diák jár ide, mint a Bolyaiba. Szóval kíváncsi vagyok a diákokra, a tanárokra, meg az egészre, biztos vagyok benne, hogy szeretni fogom. Főleg, hogy csak 10 percre lesz tőlem a suli vasárnap estétől, mert költözöm immár a 3. helyre 3 hét alatt. A Rotary mostani elnökéhez cuccolok át, három hónapra. Az ő lánya is a Notre Dame-be jár, tud segíteni. Főleg, hogy 12.-be megy most, ahogy én is. Igaz, 11.-be kéne mennem, de itt az én korosztályom a végzős korosztály, és nem hiszem, hogy nagyon megerőltető lesz majd, de ha mégis, azt mondták, csak szóljak és változtatunk a dolgokon. Egyszóval nagyon hálás vagyok, hogy ide küldtek, ennél jobb helyre nem is kerülhettem volna, imádom Kanadát!!!
